Egyszercsak a sokadalom k�z�l egy �reg k�zeledett. Csendes hang�, mintha csak �nmag�hoz besz�lne:

- �s m�gis, az � sz�v�nek a t�k�letess�ge nem hasonl�that� az �n sz�vem sz�ps�g�hez...

Az �sszegy�lt t�meg kezdte az �reget figyelni, �s az � sz�v�t. Az �fj� is k�v�ncsi lett, ki mer�szeli ezt tenni, �ssze akarta hasonl�tani a k�t sz�vet.
Egy er�s sz�vet l�tott, melynek dobban�sai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenk�nt a hi�nyz� darabokat m�sokkal helyettes�tett�k, amelyek nem illettek oda t�k�letesen, helyenk�nt meg nem is p�t�lt�k, csak a f�j� seb l�tszott.

- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a sz�ve? -suttogt�k az elk�pedt emberek.

A fiatal, miut�n figyelmesen szem�gyre vette az �reg sz�v�t, a szem�be n�zett �s nevetve megsz�lalt:

- Azt hiszem, viccelsz, �reg. N�zd az �n sz�vemet- ez t�k�letes! A te sz�ved tele van hegekkel, sebekkel- csak k�nny �s f�jdalom.

- Igen, sz�lt az �reg. A te sz�ved t�k�letes, de soha nem cser�ln�m el az �n sz�vemet a te sz�veddel.
L�tod...minden seb a sz�vemen egy embert jelent, valakit, akit megaj�nd�koztam a szeretetemmel - kiszak�tok egy darabot �s a mellettem �l� embernek adom, aki n�ha viszonz�sul ad egy darabk�t az � sz�v�b�l. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milim�terrel m�rni, ilyen szab�lytalan lesz, de ezeket nagyon becs�l�m, mert arra a szeretetre eml�keztet amit megosztottunk egym�ssal.
N�ha csak �n aj�nd�koztam darabokat a sz�vemb�l, semmit nem kaptam cser�be, m�g egy darabk�t sem a sz�v�kb�l. Ezek a nyilt sebek, az �regek...hogy szeresd a k�r�l�tted �l�ket, mindig egy bizonyos kock�zatot felt�telez. B�r v�rz� sebeket l�tsz, amelyek m�g f�jnak, m�gis...azokra az emberekre eml�keztetnek, akiket �gy is szeretek, �s tal�n egyszer visszat�rnek, hogy az �res helyeket megt�lts�k a sz�v�k szeretet�vel.
�rted most, kedves fiam, mi az �n sz�vemnek az igazi sz�ps�ge?- fejezte be az �reg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, k�nnyez� arccal, b�tortalanul odal�pett az �reghez, kiszak�tott egy darabot az � t�k�letes sz�v�b�l �s reszket� kezekkel az �reg fel� ny�jtotta. Az �reg elfogadta �s a sz�v�be rejtette, majd � is kiszak�tott egy darabot az � csupa gy�trelem sz�v�b�l �s a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda t�k�letesen, de �gy is sz�p volt.
A fiatal b�multa a sz�v�t, amelyre m�r nem lehetett azt mondani, hogy t�k�letes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha t�k�letes sz�ve most az �reg sz�v�nek a szeretet�t�l dobogott. Egym�sra mosolyogtak, �s egy�tt indultak �tjukra.

Mennyire szomor� �p sz�vvel bandukolni az �let �tjain. "T�k�letes" sz�vvel, amelyb�l hi�nyzik a sz�ps�g...