- �n vagyok a f�ny!- mondogatta – �n vagyok a f�ny!
�m mindaz, amit err�l tudott �s mondott, nem helyettes�thette a megtapasztal�s�t.
M�rpedig abban a birodalomban, ahol ez a l�lek felbukkant, semmi m�s nem l�tezett, csak f�ny, f�ny �s f�ny.
Valamennyi l�lek nagyszer� volt, valamennyi l�lek csod�latos volt, �s valamennyi l�lek az �n fens�ges f�nyemmel ragyogott.
Ilyenform�n a sz�ban forg� kis l�lek �gy �rezte mag�t, mint gyertyal�ng a naps�t�sben. A legnagyobb ragyog�s k�zepette, melyhez ugyan maga hozz�tette a saj�tj�t, nem l�thatta �nmag�t, nem tapasztalhatta meg �nmag�t annak, Aki �s Ami val�j�ban.
Majd az t�rt�nt, hogy ez a l�lek epekedve s�v�rgott megismerni �nmag�t. �s oly hatalmas volt a v�gy�d�sa, hogy �gy sz�ltam egy napon:
- Tudod-e kicsike, mit kell tenned, hogy kiel�g�tsd a te hatalmas v�gy�d�sodat?
- Mit, Istenem, mondd, mit? B�rmit megteszek! – ki�ltotta a kicsi l�lek.
- El kell v�lasztanod magad t�l�nk, a t�bbiekt�l, v�laszoltam. Folyamodj a s�t�ts�ghez!
- Mi az a s�t�ts�g, � szents�ges Egy? – k�rdezte a kicsi l�lek.
- Az, ami te nem vagy – v�laszoltam, �s a l�lek meg�rtette.
K�vette a tan�csomat. Elt�vozott a mindens�gb�l, �s egy m�sik tartom�nyba k�lt�z�tt.
Ebben a tartom�nyban a l�lek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenf�le s�t�ts�get, �s meg is tette.
�m a s�t�ts�g k�zepette egyszer csak felki�ltott:
- „Aty�m! Aty�m! Mi�rt hagyt�l el engem?” – mik�nt Te, amikor a legs�t�tebbnek tartott id�ket �led.
�n azonban soha nem hagylak el t�ged, mindig melletted vagyok, �s k�szen �llok r�, hogy eml�keztesselek arra, Aki Val�j�ban Vagy, �s mindig k�szen �llok r�, hogy hazah�vjalak.
Ez�rt mondom, hogy legy�l f�ny a s�t�ts�gben, �s ne �tkozd a s�t�ts�get! �s ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfel�l k�r�lfog mindaz, ami nem vagy! Csak adj h�l�t a teremt�s�rt, akkor is, ha �ppen a megv�ltoztat�s�ra t�rekszel. �s tudd, hogy amit a legnagyobb megpr�b�ltat�sod idej�n teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az �ltalad teremtett tapasztalat annak kinyilv�n�t�sa, Aki Vagy, - �s Aki Lenni Akarsz.
Az�rt mes�ltem el ezt a kis t�rt�netet - a lobog� kis l�lekr�l sz�l� tanmes�t – hogy jobban meg�rthesd, mi�rt �ppen olyan a vil�g, amilyen; �s hogyan v�ltozhat meg mindez egyetlen pillanat leforg�s alatt, ha mindenki eml�kszik legmagasztosabb val�s�ga isteni igazs�g�ra.
B�rki �rezheti mag�t megb�ntva, b�rki �rezheti �gy, hogy �rtalm�ra voltak, �m amikor visszat�rtek az �r�k Birodalomba, r�j�tt�k majd, hogy nem �rt benneteket semmif�le k�r. Akkor meg fogtok bocs�tani azoknak, akikr�l azt hitt�tek, hogy megb�ntottak benneteket, mert tudatosulni fog bennetek a Magasabb Rend� terv.
- Isten b�rmely t�red�ke lehetsz. Amelyik csak akarsz – mondtam a kicsi l�leknek. Te vagy az Abszol�t, amely megtapasztalja �nmag�t. – Isten melyik �ltalad v�lasztott megnyilv�nul�s�t k�v�nod most megtapasztalni?
- Teh�t van v�laszt�som? – k�rdezte a Kis L�lek.
- Igen. Megtapasztalhatod Isten b�rmely megnyilv�nul�s�t, �nmagadk�nt, benned �s rajtad kereszt�l.
- Rendben, felelte a Kicsi L�lek. – Akkor a Megbocs�t�st v�lasztom. Szeretn�m Teljes Megbocs�t�sk�nt megtapasztalni �nn�n l�nyemet.
K�pzelheted, mekkora kih�v�s volt ez, hisz senkinek sem kellet megbocs�tani. T�k�letess�get �s Szeretetet teremtettem.
- Senkinek sem kell megbocs�tani? – k�rdezte n�mik�pp hitetlenkedve a Kis L�lek.
- Senkinek – ism�teltem. - N�zz k�r�l. L�tsz-e n�lad kev�sb� t�k�letes, kev�sb� csod�latos lelket? – erre k�rbefordult, �s meglepetten l�tta, hogy k�r� gy�lt a mennyorsz�g valamennyi lelke.
J�ttek a Kir�lys�g legt�volibb zug�b�l is, mert hallott�k, hogy a Kis L�lek rendk�v�li p�rbesz�det folytat Istennel.
- �rtem. Senki sem t�k�letlenebb n�lam! – ki�ltott fel a Kis L�lek. – Akkor h�t kinek bocs�ssak meg?
Erre egy l�lek kil�pett a t�megb�l. – Nekem megbocs�thatsz – mondta ez a bar�ts�gos l�lek.
- Mi�rt? – k�rdezte a Kis L�lek.
- A k�vetkez� �letedben olyan dolgok fognak t�rt�nni, ami�rt megbocs�thatsz – v�laszolta a Bar�ts�gos L�lek.
- De mi�rt? Mit tudsz tenni ellenem Te, a T�k�letes F�ny teremtm�nye, hogy meg kell majd neked bocs�tanom?
- � – mosolyodott el a Bar�ts�gos L�lek – biztosan kital�lunk majd valamit!
- De mi�rt? – a Kis L�lek nem �rtette, hogy mi�rt akarn� egy ilyen t�k�letes teremtm�ny annyira lelass�tani a rezg�s�t, hogy t�nyleges gonoszs�got tudjon tenni.
- Egyszer� – magyar�zta amaz. Megtenn�m, mert szeretlek. – Szeretn�d magad Megbocs�t�sk�nt megtapasztalni. Nem? – Egy�bk�nt te is megtetted �rtem ugyanezt.
- �n? – �muldozott a Kis L�lek.
- Persze. Nem eml�kszel? Teljesek voltunk te meg �n. A Fel �s Le, a Bal �s Jobb. Mi voltunk az Itt �s Ott, a Most �s Akkor. Voltunk Kicsik �s Nagyok, F�rfiak �s N�k, J�k �s Rosszak. Minden voltunk. A Minden. Megegyezt�nk, hogy mindketten k�l�n-k�l�n megtapasztaljuk Isten legf�bb r�szeit. Mert meg�rtett�k, hogy…
- …amikor az Vagy, ami Nem vagy, akkor, ami Te Vagy, az nem Te Vagy! Nem l�tezhet meleg n�lk�l hideg, b�nat n�lk�l nem lehetsz boldog, a „gonosz” n�lk�l nem ismerheted a „j�”-t. Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a vil�gban ennek a valaminek vagy valakinek az ellent�t�nek, hogy ez a valami, - b�rmi legyen is – l�trej�hessen.
A Bar�ts�gos L�lek ezut�n elmagyar�zta, hogy azok az emberek Isten K�l�nleges Angyalai �s az az �llapot Isten k�l�n aj�nd�ka.
- Egyetlen dolgot k�rek cser�be – jelentette ki a Bar�ts�gos L�lek.
- Ak�rmit k�rhetsz! – ki�ltotta a Kis L�lek. Alig b�rt mag�val az izgalomt�l, hogy v�gre Isten b�rmelyik megnyilv�nul�s�t megtapasztalhatja. Meg�rtette Isten terv�t.
- Abban a pillanatban, amikor �tlek-verlek, �s a leggonoszabbakat m�velem veled, amit csak el tudsz k�pzelni, … eml�kezz, hogy ki is vagyok val�j�ban!
- �! Nem fogom elfelejteni! – �g�rte meg a Kis L�lek. – Tal�lkozunk a T�k�letess�gben, melyben egyek vagyunk, �s mindig eml�kezni fogok r�, ki vagy. Mindig!