Bar�tok voltak, �s - mint t�bbnyire a bar�tok - �k is sokat besz�lgettek egym�ssal. Tov�bb� - mint t�bbnyire a bar�tok -  ok is teljesen k�l�nb�z�ek voltak, b�r ugyanazon a helyen n�ttek fel, �s mindh�rman nagyj�b�l egy magasak voltak. Az els� fa szerette a sz�pet. A m�sodik fa szerette a kalandokat. A harmadik fa pedig szerette Istent.
Egy napon f�ink arr�l besz�lgettek, mik szeretn�nek lenni, ha majd nagyok lesznek. "Ha feln�v�k, faragott kincsesl�da szeretn�k lenni, teli ragyog� dr�gak�vekkel" - mondta az els� fa. A m�sodik fa nem ilyen dolgokra gondolt. "Ha feln�v�k, hatalmas haj� szeretn�k lenni - mondta. – A kapit�nnyal, egy nagy kutat�val egy�tt �j orsz�gokat fogunk felfedezni." A harmadik fa k�zben az �gait r�zta. "�n egy�ltal�n nem szeretn�m, hogy feldolgozzanak - mondta. - Szeretn�k itt maradni, ahol vagyok, �s minden �vben egyre magasabbra n�ni, hogy �n lehessek az erd� legmagasabb f�ja. Ha azt�n r�m n�znek az emberek, l�tj�k, hogy Istenre mutatok."
    Teltek-m�ltak az �vek, �s egyszer csak h�rom fav�g� �rkezett az erd�be. "V�gre! - ki�ltott fel az els� fa, amikor az els� fav�g� kezdte kiv�gni �t. - Most fog val�ra v�lni az �lmom, hogy kincses l�dika leszek." "Remek! - ki�ltotta a m�sodik fa, amikor a m�sodik fav�g� �t kezdte kiv�gni. - Most megval�sulhat az �lmom, hogy vitorl�s haj� legyek." "Jaj, ne! - ki�ltott fel a harmadik fa, amikor a harmadik fav�g� �t kezdte kiv�gni. - Akkor nem tudom t�bb� Isten fel� ir�ny�tani az emberek tekintet�t." A fav�g�k elvitt�k a h�rom f�t, amelyek k�z�l kett� sz�m�ra sokat �g�r�nek n�zett ki a j�v�. De nem sok�ra mindh�rmuknak el kellett temetni�k az �lmaikat. Ahelyett, hogy sz�p kincses l�dik�t faragtak volna bel�le, az els� f�t �llatokn�l haszn�latos cs�nya etet�v�ly�v�, j�szoll� dolgozt�k fel. Kecses vitorl�s helyett egyszer� hal�szcs�nak lett a m�sodik f�b�l. A harmadik f�b�l pedig semmi sem k�sz�lt. Csak gerend�t f�r�szeltek bel�le, �s otthagyt�k az �p�t�munk�s kertj�ben.
    Az �let folyt tov�bb. �vek teltek el. A h�rom fa lassacsk�n megtanult egy�tt �lni sz�tt�rt �lmaival. Egy hideg, t�li est�n azt�n egy csap�sra megv�ltozott az els� fa �lete. Egy csecsem� sz�letett ezen az �jjelen - nyilv�nval�an nem k�z�ns�ges gyermek. Angyalok �nekeltek. P�sztorok �s kir�lyok j�ttek, hogy megl�togass�k. Amikor az els� fa felfogta, mi is t�rt�nt, sz�ve megtelt �r�mmel. "M�giscsak megval�sultak az �lmaim - mondta. – Nem raknak ugyan tele arannyal �s dr�gak�vekkel, de �n ringattam a vil�g legnagyobb kincs�t."
    Tov�bb telt-m�lt az id�, �sszesen mintegy 30 �v, �s egy napon v�gre megv�ltozott a m�sodik fa �lete is. Kint volt �ppen a t� k�zep�n, amikor sz�rny� vihar kerekedett. Er�sen f�jt a sz�l, �s olyan magasra csaptak a hull�mok, hogy a kis cs�nak m�r azt gondolta, el kell s�llyednie. �m ekkor valami hihetetlen dolog t�rt�nt. A rajta tart�zkod� f�rfiak egyik fel�llt. "Hallgass el!" - �s a hull�mok engedelmeskedtek neki. Amikor a m�sodik fa meg�rtette, mi is t�rt�nt, az � sz�ve is megtelt �r�mmel. "M�giscsak megval�sultak az �lmaim - mondta. - Nem sz�ll�tottam ugyan nagy felfedez�t, de a menny �s a f�ld Teremt�j�nek fi�t vihettem."
    Nem sokkal ezut�n a harmadik fa �lete is megv�ltozott. J�tt egy �cs, �s elvitte mag�val. Megr�k�ny�d�s�re azonban nem valami sz�p dolgot k�sz�tett bel�le, m�g csak nem is valami hasznosat. Ehelyett durva fakeresztet �csoltak bel�le. "Az a fajta kereszt ez, amit a katon�k haszn�lnak b�n�z�k kiv�gz�s�re." - gondolta a fa r�m�lten. Val�ban a veszt�helyre vitt�k. Ott a dombtet�n r�sz�geltek egy hal�lra �t�lt f�rfit. Tulajdonk�ppen ennek kellett volna a legborzalmasabb napnak lennie a fa �let�ben, ha nem lett volna ott az a valaki.: A rajta k�nok k�nj�t szenved� f�rfi nem egy szok�sos b�n�z� volt, akinek a saj�t b�ntettei miatt kellett b�nh�dnie. Igaz�b�l �rtatlan volt. J�zus Krisztus volt �, Isten Fia, aki a vil�g b�nei�rt halt meg. Amikor a harmadik fa r�j�tt, mi is t�rt�nt, ujjongott a sz�ve az �r�mt�l. "M�giscsak megval�sulnak az �lmaim - mondta. - Nem leszek ugyan a legmagasabb fa az erd�ben, de ett�l a napt�l kezdve mint J�zus Krisztus keresztje �jb�l �s �jb�l Istenre ir�ny�tom majd az emberek tekintet�t.