Akkor, amikor a hallgat�s�got m�r �gyis el�rasztott�k inform�ci�val, �s k�l�nben sincs t�bb idõ. Ilyenkor az embernek biztosan lenne egy-k�t k�rd�se. P�ld�ul: "Mehet�nk m�r v�gre?" vagy "Mi a fen�re volt j� ez az eg�sz �rtekezlet?" vagy "Hol lehet itt inni valamit?"  A gesztus c�lja gondolom az, hogy az elõad� jelezze vele, mennyire nyitott, de ha val�ban felteszel egy k�rd�st, az elõad� is, a k�z�ns�g is gyilkos tekintettel n�z r�d. �s mindig akad egy h�lye - egy str�ber idi�ta -, akinek van k�rd�se. Az elõad� pedig v�laszol r�. Azzal, hogy nagyr�szt elism�tli azt, amit egyszer m�r elmondott.
    De ha m�g maradt egy kis idõ, �s egy kis csend t�mad a felsz�l�t�s ut�n, �ltal�ban fel szoktam tenni a k�rd�sek k�rd�s�t: "Mi az �let �rtelme?" Az ember sohasem tudhatja, h�tha valaki tudja r� a v�laszt, �s nagyon b�nn�m, ha lemaradn�k r�la, csak mert t�l nagy a t�rsadalmi g�tl�som ahhoz, hogy �n tegyem fel a k�rd�st. Amikor viszont felteszem, rendszerint abszurd h�z�snak tekintik - az emberek nevetnek, b�logatnak, �sszepakoljak a cuccaikat, �s az �rtekezlet ezzel a nevets�ges megjegyz�ssel v�get is �r. Egyszer, egyetlenegyszer t�rt�nt csak meg az, hogy feltettem a k�rd�st, �s komoly v�laszt kaptam r�. Olyat, mely m�ig eml�kezetes a sz�momra.
 Mindenekelõtt el kell mondanom, hol t�rt�nt, mert maga a sz�nhely is k�l�n�s jelentõs�ggel b�r. G�r�gorsz�gban vagyunk. Egy Gonia nevezetû falu k�zel�ben, Kr�ta sziget�nek egyik szikl�s �bl�ben �ll egy g�r�g ortodox rendh�z. Mellette, a rendh�z �ltal adom�nyozott telken mûk�dik egy int�zet, amelyet az emberek k�z�tti meg�rt�snek �s megb�k�l�snek, k�l�n�sen pedig a n�metek �s a kr�taiak egym�shoz val� �jb�li k�zeled�s�nek szenteltek. Val�sz�nûtlen feladat, tekintve a h�bor�s idõk keserû eml�k�t. A helysz�n az�rt l�nyeges, mert az �p�let a malemi kis t�bori rep�lõt�rre n�z, ahonnan a n�ci ejtõernyõs�k megsz�llt�k Kr�t�t, �s ahol a parasztok konyhak�seket �s kasz�kat forgatva megt�madt�k õket. A megtorl�s rettenetes volt. Eg�sz falvak lakoss�gat �ll�tottak sorba �s lõtt�k agyon, ami�rt megt�madt�k Hitler elit alakulatait.
    Magasan az int�zet f�l�tt temetõ van, benne egyetlen kereszt, amely a kr�tai partiz�nok t�megs�rj�t jel�li. Az �b�l t�loldal�n pedig, egy m�sik hegyen van a n�ci ejtõernyõs�k katonai temetõje. Az eml�kmûveket �gy helyezt�k el, hogy mindenki l�ssa õket, �s �r�kk� eml�kezzenek az esem�nyre. V�g�l is a kr�taiak egyetlen fegyvere a gyûl�let maradt, �s sokan megesk�dtek, hogy ezt a fegyvert soha nem fogj�k letenni. Soha t�bb�.
    A t�rt�nelem eme v�szterhes d�szletei k�z�tt, ezen a helyen, ahol a gyûl�let szikl�ja vastag �s kem�ny, t�r�keny paradoxon egy olyan int�zet l�te, amelyet a h�bor� ejtette sebek begy�gy�t�s�ra hoztak l�tre. Hogy ker�lt ez ide? A v�lasz egy f�rfi neve. Alexander Papaderosz�.   Filoz�fusdoktor, tan�r, politikus, ath�ni lakos, de ennek a f�ldnek a sz�l�tte. A h�bor� v�gezt�vel arra a meggyõzõd�sre jutott, hogy a n�metek �s a kr�taiak sokat ny�jthatnak egym�snak - sokat tanulhatnak egym�st�l. Hogy p�ld�t mutathatnak. Mert ha õk k�pesek egym�snak megbocs�tani �s alkot� kapcsolatot l�trehozni, akkor minden n�p k�pes r�.
    Hogy r�vidre fogjam a t�rt�netet, Papaderosznak siker�lt. Az int�zet val�ra v�lt - eszmecsere terepe lett az iszonyat sz�nhely�n -, �s val�ban alkot� egy�ttmûk�d�s forr�s�v� v�lt a k�t orsz�g k�z�tt. M�r t�bb k�nyvet is �rtak azokr�l az �lmokr�l, amelyek az�ltal v�ltak val�ra, amit az egyik n�p a m�siknak adott e helyen.
    Mire �n az egyik ny�ri �l�sszakra az int�zetbe �rkeztem, Alexander Papaderosz m�r �lõ legenda volt. El�g volt egy pillant�st vetni r�: energia, fizikai erõ, b�tors�g, intelligencia, szenved�ly �s lend�let sug�rzott belõle. Amikor pedig elbesz�lgetett, vagy kezet r�zott vele az ember, vagy jelen volt, ahol besz�lt, megtapasztalhatta kiv�telesen felvillanyoz� embers�g�t. Kev�s f�rfi� �r fel saj�t h�rnev�hez, amikor k�zelebbrõl megismeri az ember. Alexander Papaderosz kiv�tel ez al�l. A g�r�g kult�r�val foglalkoz�, �s a Papaderosz �ltal G�r�gorsz�g minden vid�k�rõl megh�vott �rtelmis�giek �s szakemberek vezette k�thetes szemin�rium utols� d�lelõttj�nek utols� elõad�s�n Papaderosz felemelkedett a terem v�g�ben �ll� sz�k�rõl, elõrement, ott meg�llt az egyik nyitott ablakon be�z�nlõ ragyog� g�r�g napf�nyben, �s kin�zett. Mi pedig k�vett�k a tekintet�t az �bl�n �t eg�szen a n�met temetõt jelzõ vaskeresztig. Azut�n megfordult. �s elõadta a ritu�lis gesztust: - Van valakinek k�rd�se? Csend �lte meg a termet. Ez a k�t h�t egy eg�sz �letre elegendõ k�rd�st vetett fel, de pillanatnyilag csak a cs�nd l�tezett.
- Nincs k�rd�s? - Papaderosz tekintete v�gigp�szt�zott a termen. Nos j�. F�ltettem a k�rd�st.
- Dr. Papaderosz, mi az �let �rtelme?
A szok�sos nevet�s j�tt v�laszul, mindenki indul�sra k�szen mocorgott. Papaderosz kez�vel csendet intett, �s hosszasan r�m n�zett, szem�vel azt firtatva, komolyan k�rdeztem-e. A szemembõl pedig azt olvasta ki, hogy igen.
- R�gt�n v�laszolok a k�rd�s�re.  Nadr�gzseb�bõl elõvette t�rc�j�t, egy darabig egy bõr p�nzt�rc�ban kotor�szott, azt�n kihal�szott egy apr�, kerek t�kr�t, nagyj�b�l akkor�t, mint egy negyeddoll�ros. �s a k�vetkezõket mondta:
- Kisgyermekkoromban, a h�bor� alatt nagyon szeg�nyek voltunk, egy eldugott faluban �lt�nk. Egy nap az �ton tal�ltam egy darabokra t�rt t�kr�t. Egy n�met motorbiciklit lõttek ki azon a helyen. - Megpr�b�ltam �sszeszedni a t�k�r �sszes darabj�t, hogy �sszerakjam, de lehetetlen volt, �gy csak a legnagyobb darabot tartottam meg. Ezt itt ni. Azt�n egy k�v�n k�r alak�ra csiszoltam. J�tszani kezdtem vele, mint valami j�t�kszerrel, �s elbûv�lt az, hogy olyan s�t�t helyekre t�kr�zhetem vele a f�nyt, ahova a nap sohasem s�t�tt be - m�ly lyukakba, reped�sekbe �s s�t�t beugr�kba. Sportot ûztem abb�l, hogy f�nyt bocs�ssak a legeldugottabb helyekre is.
- Megtartottam a t�kr�csk�t, �s ifj�korom �res pillanataiban elõvettem. �s �jra elfogadtam a j�t�k ny�jtotta kih�v�st. Amikor f�rfiv� �rtem, r�j�ttem, hogy ez nem egyszerûen gyermekj�t�k, hanem annak a metafor�ja, hogy mit is kezdhetek az �letemmel. R�j�ttem, hogy nem �n magam vagyok a f�ny, m�g csak nem is a f�nyforr�s. De a f�ny - az igazs�g, a meg�rt�s, a tud�s - l�tezik, �s sok s�t�t helyen csak akkor fog f�nyleni, ha �n odat�kr�z�m. Csak egy szil�nkja vagyok annak a t�k�rnek, amelynek teljes alakj�t �s form�j�t nem ismerem. Ennek ellen�re azzal, ami a rendelkez�semre �ll, f�nyt t�kr�zhetek a vil�g s�t�t zugaiba - az emberek sz�v�ben l�võ fekete foltokra -, �s n�mely emberekben bizonyos dolgokat megv�ltoztathatok. Ez az, amire �n t�rekszem. Ez az �n �letem �rtelme.
    Azt�n fogta a t�kr�csk�j�t, �vatosan tartva befogta az ablakon be�raml� nappali f�ny sugarait, �s az arcomra meg a padon �sszekulcsolt kezemre ir�ny�totta.
    Sokat elfelejtettem m�r abb�l, amit azon a ny�ron a g�r�g kult�r�r�l tanultam. De eml�kezetem t�rc�j�ban m�g ma is ott hordok egy kicsiny kerek t�kr�t.