Egyik nap j�tt egy kisfi�.
– Cs�kolom, b�csi! Van egy kis gy�jt�tt p�nzem, mert m�r nagyon r�g�ta szeretn�k kuty�t. Meg szabad n�znem �ket?
– Term�szetesen. Gyere velem h�tra, most �ppen a h�zukban vannak, de kih�vom �ket, – v�laszolta a teny�szt�.
Ahogy sz�lt nekik, r�gt�n kiszaladtak a h�zukb�l �s hozz�juk futottak. Teli voltak �lettel, vid�ms�ggal csak �gy s�v�tett a kis f�l�k a sz�lben �s oda-vissza el�zgett�k egym�st. De egy a sok k�z�l lemaradva, bicegve botork�lt ki a kis h�zik�b�l. Szeg�nyke nem tudott �gy futni, mint a t�bbi k�ly�k, mert s�nt�n sz�letett. Ahogy a kisfi� megl�tta ezt a kiskuty�t, felcsillant a szeme �s �gy ki�ltott:
- �t k�rem!
–�, aranyos t�led, de � nem fog meggy�gyulni. Soha nem fog tudni �gy futni, mint a t�bbi k�ly�k, �s �gy csak neh�zkesen fog veled j�tszani. Hallgass r�m, jobb ha ink�bb nem �t v�lasztod,– reag�lt r� a teny�szt�. Erre a kisfi� megfogta a bal nadr�gsz�r�t, �s felh�zta a combj�ig. A teny�szt� d�bbenten l�tta, hogy l�bprot�zise van. Sz�hoz sem jutott.