V�g�l is �t tudtam magam f�rni a j�t�koszt�lyra �s el is kezdtem �tkozni az �rakat, azon t�n�dve, hogy a gyerekek t�nyleg j�tszani is fognak ezekkel a dr�ga j�t�kokkal.,, Am�g n�zel�dtem a j�t�koszt�lyon, �szrevettem egy kisfi�t, aki olyan �t�vesforma lehetett, egy bab�t szor�tva a mellkas�hoz. Csak a haj�t simogatta a bab�nak �s olyan szomor�an n�zett. Azt�n a kisfi� odafordult a mellette �ll� id�s h�lgyh�z:
- Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs el�g p�nzem, hogy megvegyem ezt a bab�t?
Az id�s h�lgy ezt felelte:
- Tudod te is: nincs el�g p�nzed, hogy megvedd ezt a bab�t, kedvesk�m.
Azt�n megk�rte a fi�t, hogy v�rjon meg itt �t percet, am�g elmegy sz�tn�zni. Hamar el is ment. A kisfi�nak m�g mindig a kez�ben volt a baba.Elindultam fel�, �s megk�rdeztem t�le, kinek szeretn� adni ezt a bab�t.
- Ezt a bab�t szerette a h�gom legink�bb �s ezt akarta a legjobban most Kar�csonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Mikul�s elhozza neki.
Azt v�laszoltam, hogy tal�n a Mikul�s t�nyleg el is viszi neki, de a kisfi� sajn�lkozva v�laszolt.
- Nem, a Mikul�s nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz adnom anyuk�mnak, �s �gy � odaadhatja a h�gocsk�mnak,
amikor odamegy.
A szemei olyan szomor�ak voltak, amikor ezt mondta.
- A h�gom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, �gyhogy azt gondoltam, el tudn� �gy
vinni a h�gomhoz.Megk�rtem a kisfi�t, hogy v�rjon meg, m�g visszaj�v�k az �zletb�l. Ezut�n mutatott egy nagyon kedves kis fot�t mag�r�l, amelyen �ppen nevetett. Azt mondta nekem:
- �s m�g azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a k�pet is, �gy soha nem fog engem elfelejteni. Szeretem anyuk�mat, �s azt k�v�nom, b�rcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a h�gommal legyen.
Azt�n ism�t a bab�ra n�zett a szomor� szemeivel, nagyon csendesen.Gyorsan a p�nzt�rc�mhoz ny�ltam, �s kivettem bel�le p�r pap�rp�nzt �s megk�rdeztem a fi�t:
- Mi lenne, ha megsz�moln�nk a p�nzed, h�tha m�gis lenne el�g?
- Ok� - mondta. - Rem�lem, van el�g.
�n hozz�adtam n�mi p�nzt a fi��hoz, an�lk�l hogy l�tta volna, majd elkezdt�k a sz�mol�st. El�g p�nz volt a bab�ra, m�g egy kicsivel t�bb is.A fi� ezt mondta:
- K�sz�n�m Istenem, hogy adt�l el�g p�nzt.
Azt�n r�m n�zett �s hozz�tette:
- Megk�rtem tegnap Istent miel�tt lefek�dtem aludni, hogy seg�tsen, legyen el�g p�nzem, hogy megvehessem ezt a bab�t, �gy
anyuk�m oda tudn� adni a h�gomnak. Meghallgatott! M�g szerettem volna
annyi p�nzt is, hogy vehessek egy sz�l feh�r r�zs�t anyuk�mnak, de az�rt ezt m�r nem mertem k�rni Istent�l. De m�gis adott nekem eleget, hogy megvehessem a bab�t �s a feh�r r�zs�t. Tudod, anyuk�m szereti a feh�r r�zs�t.P�r perc m�lva az id�s h�lgy visszaj�tt, majd t�voztak. Teljesen m�s hangulatban fejeztem be a bev�s�rl�st, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfi�t a fejemb�l. Azt�n eszembe jutott egy helyi �js�g cikke k�t nappal ezel�ttr�l, amelyik eml�tett egy r�szeg embert, aki �tk�z�tt egy m�sik kocsival, amelyben egy fiatal n� �s egy kisl�ny volt. A kisl�ny azonnal meghalt, az anya kritikus �llapotban volt. A csal�dnak el kellett hat�roznia, hogy kikapcsolj�k-e az �letfunkci�k fenntart�s�t szolg�l� g�pet, mert a fiatal h�lgy soha sem tudna felkelni a k�m�b�l, amibe esett. Ez a csal�d lenne a kisfi� csal�dja?K�t nappal azut�n, hogy tal�lkoztam a kisfi�val, megakadt a szemem egy �js�gcikken, amely arr�l tud�s�tott, hogy a fiatalasszony elhunyt. Nem tudtam meg�ll�tani magam, hogy ne vegyek egy csokor feh�r r�zs�t, majd ezzel a ravataloz�ba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt t�ve a l�togat�knak, akik �gy megtehett�k az utols� b�cs�jukat a temet�s el�tt. Ott fek�dt a kopors�ban, egy csokor feh�r r�zs�t tartva a kez�ben a fot�val. A baba a mellkas�ra volt helyezve. S�rva hagytam el a helyet, �gy �rezve, hogy az �letem �r�kre megv�ltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfi� �rzett az anyuk�j��rt �s a h�g��rt - m�g a mai napig is neh�z elk�pzelnem. �s a m�sodperc t�rtr�sze alatt mindezt egy r�szeg ember elvette t�le.